A 72. sz. bécsi Széchenyi István cserkészcsapat története.
Illik azzal kezdeni, hogy megemlítjük elődeinket is.
Az 1930-as években a Pázmány Péter által alapított bécsi magyar papneveldében, a Pazmaneumban már működött egy cserkészcsapat, tudunk arról, hogy a szigetközi Hédervárra, a Khuen-Héderváry család, az akkori magyar Főcserkész birtokára jártak nyári csapattáborra. A Pazmaneum évkönyve szerint ez a tevékenység 1938 után, Ausztria német uralom alá kerülése után megszűnt.
Az 1956-os forradalom után több kezdeményezés is volt Bécsben egy cserkészcsapat létrehozására., Bárcay Olivér, Dózsa Mária, Lakos Endre, Miggisch Olivér, Nemes Ferenc, Szemerédi Tibor, Szőke Dienes Róbert és még néhányan meg is szervezték a Liszt Ferenc nevét viselő csapatot, melynek tagjai a bécsi és bécs-környéki menekülttáborok lakói voltak. A csapat 1960-ban részt vett az Európai Kerület 50 éves Jubileumi táborán a Bajorország-i Ascholdingban, az Isar partján. A kontingens vezetői között volt Giczy Ronald, Miggisch Olivér, Szemerédi Tibor, Vas-Vanek Katalin, és mások. A csapat 43. számmal a Pfadfinder Österreichs bécsi tartományánál regisztrálva is volt.
A csapat ezután széthullott. Ennek több oka is volt. Részben a még folyamatban lévő kivándorlás miatt állandóan változott az őrsök összetétele és vezetőik is, de pl. Bárczay Olivér Magyarországon maradt családjának kiutazását nem merte veszélyeztetni azzal, hogy nyíltan cserkészkedik. Dózsa Mária kivándorolt, Szőke D. Róbert Innsbruckba ment tanulmányait befejezni, Miggisch Olivér, a csoport vezetője nem tudott együttműködni Bodnár Gáborral. A később bekapcsolódó Planck József volt győri cserkészvezetőt egzisztenciája megalapítása kötötte le, és Szemerédi Tibor (1959-ben az Eiffelben, Aachen mellett végezte a ST-VK-t, melyen a Manila-i Jamboree magyar kontingensének tagjai voltak a kiképzők) tanulmányai mellett nem tudta az 50 kilométeres körzetben szétszórtan lakó magyarok közt a csapatot mint diák összetartani.
A jelenlegi csapat létrehozatalának gondolata már 1962-ben Jámbor Marianna SJC testvértől származik 1962-ből, aki Torontóban kezdett cserkészkedni. 1963-ban Padányi Erzsébet SJC testvér a Torontóban vezetett cserkészcsapat munkájáról hallva döntött úgy, hogy a bécsi magyar r.k. lelkészség ifjúsági pasztorációs munkáját cserkészet formájában építi fel. Ebben kanadai kivándorlásáig nagy segítsége volt Kánitsch Jutka, bécsi egyetemista.
P.Radnai Tibor kapucinus, a lelkészség vezetője vállalta az erkölcsi és anyagi felelősséget, és 1963 tavaszán ft.Fejős Ottó cst. (ST-VK 1958 Kastl, vezette p. Galambos Ireneus OSB cst. 1959 Eiffel) felavatta Erzsébetet, és a köré gyűlt lányokat. Ugyanazon év nyarán, a Kastl mellett, a Lauterach völgyében tertott VK-táboron, ahol Ubul bá Európában először próbálta ki a Gilwell-rendszerű ST-VK-t, Erzsébet elvégezte a CST-VK-t, Szávai Katalin, Királyhidi Lúcia és Stipsicz Katalin pedig az ŐV-VK-t.
A 42.sz. Boldog Ágnes néven regisztrált csapat 18 kiscserkészből és 12 leánycserkészből állt. A vezetők gyakorlati tudásának hiányait Kuster Dezső és Prunner Jenő öreg-cserkészek tapasztalata segítette át a kezdeti nehézségeken. Erzsébet 1965-től engedélyt kapott, hogy fiúkkal is foglalkozzon, és ettől kezdve egy ideig külön csapatként, mint 72. Sz. Széchenyi István működött, de gyakorlatilag közösen folyt a cserkészmunka Erzsébet parancsnoksága alatt.
A csapat(ok) Fenntartó Testülete kezdettől fogva a Szent István Egylet. Nemcsak érdeklődtek munkánk iránt, de mindig készek voltak anyagilag is támogatni a csapatot. Nem volt olyan nagyobb terve a csapatnak, akár tábor, akár az otthon éppen esedékes szépítése vagy a legutóbbi költözködés, amihez ne járultak volna nagyobb összeggel hozzá.
Otthona a csapatnak nem volt. Az egyes őrsök a menekült-lakókelepeken Kaiser-Ebersdorfban, Traiskirchenben, Hinterbrühlben, Floridsdorfban és a „városban“ vagy Caritas-otthonokban, vagy egy-egy szülő lakásán tartották összejöveteleiket.
A csapat létszáma a csapatjelentések szerint 1964-ben 40 leánycserkész, 1965-ben ez a szám 42 fiúcserkésszel megduplázódik. 1966-ban összesen 88 fő, 1967-ben 76 fő. A csapat létszáma tehát kezdettől fogva 70-100 közt mozgott. A fiúkkal 1967 óta a foglalkozásokat Puma vezette.
1968-ban ausztriai mozgótáborra ment a csapat, (70 fő)
1969-től kezdtük el használni a Caritas Neuwaldegg-i parkját A barakk különösen jól jött a hétvégi tanyázásokon. Ebben az évben végzett st-vk-t Markó Magdi, aki ettől fogva, míg betegsége megengedte, Erzsébet helyettese volt a csapat(ok)ban.
Az 1970-es kerületi jubileumi táboron Stockholm mellett 26-an vettek részt a csapatból. Ettől fogva kapcsolódott be Pumica – Szemerédiné Ilona – a csapat munkájába.
A Pazmaneum rektora, Giannone prelátus azzal a jelszóval, hogy ha már nem lehetnek magyar kispapok a házban, legalább magyar cserkészek használják, rendelkezésünkre bocsátott először két pince-helységet. Innen kiindulva lassanként használatba vettük a pince folyosóit, majd más helységeket is a pincében, majd az első emeleti előadóhelységet is.
1973-ban alpesi mozgótáborra ment a csapat a 3.000 méter fölötti Hochschober-csoportba egy hétre, utána Tristacher-See-ben mosták le magukról az izzadtságot.
Ezt a hegyi túrát több is követte, 3 éves időközönként 2 alkalommal a Hohe Tauernben túrázott a csapat.
A 80-as évek közepén Erzsébet szerette volna átadni a csapatok vezetését két fiatal vezetőnek, Retezár Mónikának, és Németh Lászlónak. A két fiatal vezető számára azonban túl nehéz feladatnak bizonyult a csapat átvétele, és ezért újra Erzsébet vette kezébe az irányítást, amit csak a 80-as évek végén adott át ft. Hegyi Györgynek.
Időközben adminisztratív okokból a Szövetség központja a két csapatot egy vegyes csapatként 72. sz. Széchenyi István néven tartotta nyilván.
Ft. Hegyi György 1-2 év után a csapat vezetését átadta Szemerédiné Ilonának, vagyis Icának, vagy Pumicának.
Ica nagy súlyt fektetett a vezetőképzésre, a bécsi csapat minden vezetőképző táborra több jelöltet küldött. Ica vezetői stílusának másik sajátossága volt, hogy megbízott, és sok mindent rábízott a fiatal vezetőkre, Így sikerült lassanként egy aránylag nagy létszámú önálló fiatalokból álló vezetői törzset kialakítani maga körül.
Az osztrák népcsoport-támogatás megpályázásához szükségessé vált egy saját bejegyzett osztrák egyesület létrehozása, melynek elnöke a csapat mindenkori parancsnoka, tagjai pedig az alapszabály értelmében csak a KMCSSZ által leigazolt felnőttcserkészek és cserkésztisztek lehetnek.
A felnövő vezetői gárdából már eleve kivált Kisgyörgy-Piroska Emese, aki lassanként belenőve a feladatba 2008-ban átvette a csapat parancsnokságát. 2013-ban a csapat irányítását Koleszár Balázs vette át, majd 2017-ben Póser-Piroska Ildikó
A vezetői gárdát mindjárt kezdetben nagy megpróbáltatás elé állította a csapatotthon elvesztése. A mons. Giannone halála után a Pazmanuem egymást követő rektoraival rendre sikerült jó kapcsolatot teremteni. Több lépcsőben nagyobb összegeket ruháztunk be az időközben már szinte kizárólag általunk használt pinceszint helységeinek felújítására és arra, hogy azt cserkészeink valóban otthonuknak tekinthessék. Ezekből a munkálatokból nemcsak a vezetők, de a mindenkori szülői testület is derekasan kivette a részét.
Sajnos 2002-ben, rektor váltás után, nem sikerült már jó kapcsolatot tartanunk, hiába tettünk meg mindent a jó kapcsolat végett, de el kellett hagynunk a Pazmaneumot és csapatotthon nélkül maradtunk.
De a jelenlegi bécsi magyart r.k. lelkész jóvoltából sikerült az általa vezetett bécsi osztrák plébánián új otthonhoz jutnunk.
A csapat az utolsó években 80-100 fő közti létszámmal működik. Foglalkozásokat kéthetente tartunk, párhuzamosan a magyar iskolával, melynek vezetésével évek óta szorosan együttműködünk. Az évi tanyázásokat csapattáborokkal egybekötve több már évtizedek óta használt színhelyeken tartjuk: Haselbach/Weiz, Sopronnyék mellett, Lorettóban, Zeltdorfban, a Waldviertelben a Kamptalban több alkalommal vízi tábor ill. vízi mozgótábor is volt.
Rendszeresen részt veszünk a kerületi táborokon is, a Kerület és a Szövetség VK-táborain, és más kerületi ill. szövetségi megmozdulásokon. Csapatunk több tagja többször volt már kiképző, a 2019-es Kerületi Vezetőképző táboron is aktívan részt fogunk venni, mint altábor parancsnokok és mint kiképzők.
A Szövetség 100 éves Jubileumi táborain, úgy a Kerület, mint a Szövetség központi táborán részt vettünk, ez utóbbin 34 fővel.